Kedves Olvasó!

Londoni magyar fiatalok egy kicsiny, de annál lelkesebb csoportjának színtársulata sikerei és zenekarának beindítása után új kihívások után nézett. Némi tűnődés és töprengés után két úton is ugyanarra az igen nagy elhatározásra jutottak: időszaki sajtóterméket, kiadványt, periodikát, vagyis folyóiratot alapítanak. Teszik ezt két jó okból is, egyrészt tátongó űrt éreztek ezen a téren, ugyanis a ma Londonban elérhető magyar lapok egyike sem szólt nekik, róluk vagy hozzájuk. Másrészt pedig ők is szerették volna megmutatni magukat, tudományukat, tehetségüket a nagyvilágnak. Az elhatározást tettek követték, azokat újabb elhatározások, s miután sok tett nem lett, újra elhatározták, hogy tesznek is valamit a cél érdekében. Tettek-vettek, szerkesztettek. Addig-addig míg lassan össze nem állt a nagy mű: HUNLAP “londoni magyar fiatalok lapja”

Találhat ebben a kedves érdeklődő komoly írásokat vagy vicces ál és rémhíreket. Szépirodalmi rovatunkban a jövő nagy poétái mutatkoznak be verseikkel vagy folytatásokban közölt novelláikkal. Láthat szebbnél szebb művészi fotókat és grafikákat, rácsodálkozhat az idáig sehol máshol nem publikált, hatalmas tudományos szenzációkra, vagy olvashat interjút érdekes emberekkel.

Ősmagyarkutató szakújságíróink pedig időt és fáradságot nem kímélve évekig kutattak a Csodaszarvas Legendájának elveszettnek hitt eredeti verziója után.

ÉÉÉÉÉÉÉÉS MEGTALÁLTÁK!

Ezennel mint vadonatúj folyóiratunk első szenzációját mindjárt közzé is tesszük:

Valamikor réges-régen messze a keleti láthatáron túl élt egyszer egy hatalmas király akit Nimródnak hívtak. Volt neki két fia, Hunor és Magor. Gyerekkorukban Hunor sokat hunyorgott a könyvek felett, s Magor is szorgalmasan magolta a leckét. Nagyszerű vadász is vált mindkettőből. Egy szép nyári nap együtt vadásztak, űzték, hajtották a vadat, szilaj hévvel egész nap. Már éppen haza készülődtek, mikor egy csodálatos színekben pompázó szarvasgím bukkant elébük az erdő sűrűjéből. Mindketten megigézve nézték a káprázatosan szép állatot, de csak egy pillanatig. Hunor harsány kiáltása törte meg a mély csendet:

– Utána, vitézek! Ejtsük el a vadat!

–Ejh ráérünk arra még! – nyugtatta testvérét Magor– Inkább adj nekem egy lapot, hadd rajzolom le elébb e csodálatos szarvast, hogy mások is megláthassák.

Amikor azonban Hunor elővette a leheletfinomra cserzett pergament tarsolyából, hirtelen nagy forgószél támadt s kitépte kezei közül. Messze-messze röpítette olyan szélsebesen, ahogy csak egy megvadult forgószél képes repíteni egy könnyű kis pergament. Vitte, cibálta évszázadokon át, távoli földekre, le sem tette egészen mostanáig.

Mi megtaláltuk, felvettük, s íme, boldogan nyújtjuk át neked is kedves olvasó. Hunor lapjára Magor kései, távolba röpített utódai rajzolják és írják mindazt amit meg szeretnének mutatni másoknak is.Indulunk, az indulás nehéz, de bízunk magunkban, a szerencsénkben és persze benned is kedves olvasó aki a következő számot is megveszed majd.

Reméljük te is annyi örömöt lelsz majd ebben a lapban amennyit mi találtunk benne, amíg készítettük neked!

A szerkesztőség

Öt éve már, hogy ezekkel a szavakkal útjára indítottuk kicsiny lapunkat, s habár az eltelt idő rajtunk is, lapunkon is meglátszik, merjük remélni ez egyikünknek sem válik szégyenére.

Kedvenc újságunk például 4 oldallal hízott az idők során. Azt is addig csiszoltuk, addig csürüszköltük, míg szép fényes és színes nem lett.

Lázas munkálkodásunkra még a Balassi Intézet is felfigyelt és 2013-ban londoni Magyar Kulturális Központja a megtisztelő “Magyar Kultúráért Nagy Britanniában” díjjal tüntette ki iskolánkat, nem kis részben a Hunlap szerkesztőségében végzett munka elismeréséül.

Ebben a folyton változó világban mi is változunk, néhány mai munkatársunk még épp csak írni és olvasni tanult, mikor először megjelentünk, az alapítók egy része pedig már az egyetemi szakfolyóiratok csapatait erősíti.

Most pedig világuralmi törekvéseink újabb lépéseként az online teret is hódítani kezdjük. Fejlődünk, formálódunk, alakulunk ugyan, de célunk és lelkesedésünk változatlan. Változatlan hévvel s buzgó szorgalommal dolgozunk azon, hogy úgy tanuljuk és éljük meg a magyarságunkat, hogy azzal ne csak magunkat, de most már potenciálisan az egész világot elbűvöljük, szórakoztassuk, vagy épp elgondolkoztassuk.

Köszöntünk hát kedves olvasó újra, immár itt a virtuális valóság hetedik színes bugyrában, is!

Hunlap